A tél edzi a túlélőt benned. A nyár feltölti az élőt benned.

Tegnap még pingvin alakban próbáltad magad lendületben tartani a jégen, ma meg a homokban süpped a lábad, miközben felkel mögötted a nap. Mindkettő ugyanannak a történetnek a része: annak a történetnek, amelyben a tested és a lelked nem csak túlélni tanul, hanem élni is. És bármennyire is hasznos a tél, azért valljuk be őszintén: edződni mindkettőben jó, de melegben egy fokkal mégis könnyebb mosolyogni közben.

Fogadalom van, motiváció nincs – miért nem hat a SMART a kamasz sportolóra?

Sokszor nyomjuk a kamaszoknak a SMART célokat és a „tudományosan bizonyított” célkitűzést, miközben ők ezt csak egy újabb okoskodó felnőtt-dumának érzik. A „specifikus, mérhető, elérhető, releváns, időhöz kötött” szavak között elveszik a lényeg: mit csináljak konkrétan holnap edzésen. A kutatások (Ajzen, Locke & Latham, Klein és mtsai) közben pont arról szólnak, hogy a cél akkor működik, ha érthető, saját, és olyan emberhez kötődik, akire a gyerek felnéz. A cikk azt mutatja meg, hogyan lehet a tudományos modelleket lefordítani hétköznapi sportnyelvre, hogy egy 15 éves is használni tudja őket – ne csak hallgassa.