Elkeserítő, amikor egy gyermek, aki korábban lelkesedett a sportért, hirtelen kedvetlenné válik iránta. Sok szülő keres meg ezzel a problémával, hogy a gyerekük, aki eddig rajongott a sportért, szívesen ment minden nap edzésre, egyszer csak kedvetlen lesz és nem vagy csak vonakodva megy edzésre. Ezer oka lehet ennek, de ha nem történt semmi negatív, ami a gyerek kedvét befolyásolja vagy elveszi, akkor mit is tehetünk ilyenkor? A sportszülők szeretnék, ha gyermekeik megtanulnának elköteleződni és végigcsinálni legalább a szezon végéig az adott sportot.

Szülőként mindig fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő módszereket, amelyekkel a gyerekeket olyan dolgokra ösztönözhetjük, amelyek jót tesznek nekik. Néhány gyerek számára egy sportplakát elég ahhoz, hogy felbuzduljanak a sportjukra. Mások talán jobban reagálnak egy inspiráló sportfilmre, amely segít nekik megérteni, miért szeretik az emberek ezt a játékot.

Ahhoz, hogy motiválni tudjuk a gyerekünket, jó, ha tudjuk, milyen lehetőségeink vannak erre. De mi is a motiváció?

• A latin move mozgatni szóból származik, és a viselkedés és a magatartás kiváltásában, szabályozásában és fenntartásában szerepet játszó tényezők összesége.
• Elemei: szükséglet (szervezetben keletkező hiány állapot), hajtóerő (belső késztetés, drive) és ösztönző (incentive, pl. lego, csokitorta, pénz).

A sportban nagyon fontos még a teljesítmény motiváció, az akadályok leküzdésére, a jó teljesítményre, a törekvések megvalósítására és valamilyen színvonal elérésére irányuló tanult motívum. Atkinson a teljesítménymotivációval kapcsolatban az úgynevezett „teljesítménymotivációs modellt” dolgozta ki. Ebben a modellben a motiváció erőssége a siker elérésének vágya és a kudarc elkerülésének félelme közötti dinamikus egyensúlytól függ.

A modell szerint a teljesítménymotiváció komponensei a következők:

1. Sikerorientáció: Ez a komponens azt jelenti, hogy mennyire vágyunk a sikerre. Minél nagyobb a sikerorientáció, annál nagyobb a motiváció a feladat elvégzésére.
2. Kudarckerülés: Ez a komponens azt jelenti, hogy mennyire félünk a kudarctól. Minél nagyobb a kudarckerülés, annál kisebb a motiváció a feladat elvégzésére.
3. Sikervárakozás: Ez a komponens azt jelenti, hogy mennyire várjuk el, hogy sikeresek leszünk. Minél nagyobb a sikervárakozás, annál nagyobb a motiváció a feladat elvégzésére.
4. Kudarckockázat: Ez a komponens azt jelenti, hogy mennyire látjuk kockázatosnak a kudarcot. Minél nagyobb a kudarckockázat, annál kisebb a motiváció a feladat elvégzésére.

Fontos megérteni, hogy minden gyerek más és más módon reagál a motivációra. Egyeseknek a sikerorientáció a legfontosabb, míg másoknak a sikervárakozás vagy éppen a kudarckerülés. A szülőknek figyelniük kell a gyermekük reakcióira és igényeire, és ennek megfelelően alkalmazni a megfelelő motivációs módszereket.

Az is fontos, hogy a szülők ne csak az eredményre fókuszáljanak, hanem az út során elért fejlődésre is. Fontos, hogy a gyerek érezze, hogy támogatják őt, és nem csak azért játszik sportot, hogy nyerjen vagy jó eredményeket érjen el.

Atkinson szerint tehát a teljesítménymotiváció nem csak a siker elérésének vágyából, hanem a kudarc elkerülésének félelméből is fakad. A két tényező egyensúlya határozza meg a motiváció erősségét.

Miért fontos ez?

A sportolók motivációs típusának ismerete rendkívül fontos, mert ez befolyásolja a teljesítményt, az edzéshez való hozzáállást és a fejlődést.

1. Teljesítményorientált sportolók: Ezek a sportolók a siker elérésére összpontosítanak. A versenyben a legjobbak akarnak lenni, és gyakran nagy nyomást helyeznek magukra a kitűnő eredmények elérése érdekében. Az ilyen típusú sportolóknak gyakran szükségük van támogatásra a stressz kezelésében és a nyomás enyhítésében.
2. Tanulásorientált sportolók: Ezek a sportolók a fejlődésre és a tanulásra összpontosítanak. Kevesebb nyomást éreznek a győzelem miatt, és inkább a saját képességeik fejlesztésére koncentrálnak. Az ilyen típusú sportolóknak gyakran segítségre van szükségük a célok beállításában és a haladás nyomon követésében.
3. Kudarckerülő sportolók: Ezek a sportolók a kudarc elkerülésére összpontosítanak. Félnek a hibázástól és a rossz teljesítménytől, ami gátolhatja a fejlődésüket. Az ilyen típusú sportolóknak gyakran szükségük van támogatásra az önbizalom növelésében és a kudarctól való félelem leküzdésében.

A sportpszichológiai támogatás tehát jelentősen eltérhet attól függően, hogy a sportoló melyik motivációs típusba tartozik. A megfelelő támogatás segíthet a sportolónak optimálisan teljesíteni és élvezni a sportot.

A különböző motivációs típusú sportolók képesek támogatni egymást egy csapaton belül. A kölcsönös támogatás és a különböző nézőpontok megértése elősegítheti a csapat összetartását és teljesítményét.

1. Teljesítményorientált sportolók: Ezek a sportolók inspirálhatják a csapattársaikat a magasabb célok elérésére és a versenyszellem fenntartására. Ugyanakkor fontos, hogy ne nyomják túlzottan a csapattársaikat, mert ez növelheti a stresszt és a kudarctól való félelmet.
2. Tanulásorientált sportolók: Ezek a sportolók segíthetnek a csapattársaiknak abban, hogy a fejlődésre és a tanulásra összpontosítsanak, nem csak a győzelemre. Ez segíthet a csapattársaknak abban, hogy jobban élvezzék a sportot és kevésbé féljenek a hibázástól.
3. Kudarckerülő sportolók: Ezek a sportolók emlékeztethetik a csapattársaikat arra, hogy a hibák és a kudarcok részei a fejlődésnek. Segíthetnek a csapattársaiknak abban, hogy jobban kezeljék a kudarctól való félelmet és a stresszt.

A legfontosabb azonban, hogy a csapaton belül mindenki tiszteletben tartsa a másik motivációs típusát, és közösen dolgozzanak a csapat céljainak elérése érdekében. A jó kommunikáció és a kölcsönös támogatás kulcsfontosságú a sikeres csapatmunkához.

A mentáltréner a következő módon támogathatja a különböző típusú sportolókat:

1. Teljesítményorientált sportolók: A mentáltréner segíthet a stresszkezelésben, tanítani őket arra, hogyan kezeljék a nyomást és hogyan használják azt előnyükre. Emellett segíthetnek abban is, hogy megtanulják elfogadni a kudarcot mint a fejlődés részét.
2. Tanulásorientált sportolók: A mentáltréner segíthet a célok beállításában és a haladás nyomon követésében, valamint abban, hogy összpontosítsanak a fejlődésre és ne csak a győzelemre.
3. Kudarckerülő sportolók: A mentáltréner segíthet az önbizalom növelésében, a kudarctól való félelem leküzdésében és a hibák pozitív megközelítésében.

Az egyéni támogatás mellett a mentáltréner segíthet a csapat egészének a motivációjának növelésében is. Például olyan technikákat alkalmazhatnak, mint a csapatépítő tréningek, a közös célok kitűzése és a motivációs beszédek tartása.

A sportszülők szerepe nagyon fontos. Ők a következő módon támogathatják gyermekeiket:

1. Támogassák gyermekeiket, függetlenül a teljesítménytől. A szeretet és a támogatás nem lehet eredményfüggő.
2. Bátorítsák gyermekeiket, hogy élvezzék a sportot, ne csak a győzelemre összpontosítsanak.
3. Segítsenek a célok beállításában és a haladás nyomon követésében.
4. Tanítsák meg gyermekeiknek, hogy a hibák és a kudarcok a fejlődés részei.
5. Légy pozitív példa a sporttal kapcsolatos hozzáállásban és viselkedésben.

Bárhogyan is bátorítja a gyerekeit, az legyen gyengéd és a személyes fejlődésre irányuljon. Az emberek sokféle gondolkodásmóddal közelítenek a sporthoz, és a legtöbben egynél több ok miatt űzik valamelyik sportágat. Van, aki szereti a versenyzéssel járó erőpróbát; van, aki a fizikai igénybevételt és a testmozgás adrenalinját szereti. Sokan egyszerűen csak szeretnek a szabadban lenni és/vagy egy csapat tagjaként csinálni valamit.

A gyermek motiválásának kulcsa, hogy megtaláljuk, mely okok mozgatják őket, és ezek segítségével bátorítsuk őket. Az ultraversenyző gyerekek talán extra órákat akarnak venni, vagy arra törekednek, hogy egy nagyobb kihívást jelentő versenyen vegyenek részt. Azok a gyerekek, akik szeretnek edzeni, de nem szeretik a versenyhelyzettel járó feszültséget, talán jobban boldogulnak a gyermekfitnesz órákon vagy az alacsony nyomást gyakorló iskolai vagy hobbi/tömegsport csapatokban.

Egyes gyerekek talán jobban élvezik az olyan sportokat, mint az úszás, a túrázás vagy a súlyemelés. Ezek különösen jót tehetnek az introvertált vagy szorongó gyerekeknek, akik nem igazán szeretik a versengést vagy a nagy embercsoportokat. Segítsen a gyermekének sportoló példaképet találni. Gyakran könnyebb felpörgetni a gyereket a meccsekre és az edzésekre, ha van egy sportoló személyiség, akit csodál. Amikor együtt néznek valamilyen sportprogramot, érdemes beszélgetni a sportról, a technikáról és a taktikáról.

Egy sportszülőnek érdemes magába néznie, ha a gyermeke ‘elakad’, ilyenkor kérdezze meg magától, hogy miért. Vannak irreális elvárásai a gyermeke sportteljesítményével szemben? Jobban érdekli, hogy nyer-e, mint az, hogy jól érzi-e magát? Mindig érdemes egy kis lelkiismeret vizsgálatot végezni, amikor arról van szó, hogy milyen módon motiválja a gyerekeit. Szembenézni önmagunkkal fájdalmas néha, így nyugodtan kérj segítséget egy mentáltrénertől vagy sport coachtól.