Hogyan befolyásolja a szülők viselkedése a csapatot

A hullámhatás megértése:

A gyereked és két csapattársa beugrik az autóba edzés után, és mindannyian panaszkodni kezdenek az új játékosra, akit épp felhoztak az ifiből a junior csapatba: „Nem érti a támadójátékot.” „Olyan lassú! Nem igazságos, miatta kell annyi plusz sprintet futnunk.” „Igen, és olyan beképzelt, folyton szabálytalanságot kiált az edzőmeccseken.”

Oké, állj! Most egy kritikus döntés előtt állsz. Mit teszel? Hallgatsz és csendben maradsz? Beszállsz a beszélgetésbe, és rákontrálsz: „Miért hozták fel? Már így is széles a keret; ez csak annyit jelent, hogy mindannyian kevesebbet fogtok játszani.” VAGY megragadod ezt a lehetőséget, hogy egy fontos leckét taníts a gyerekeknek? Mi van, ha valami olyasmit mondasz: „Valószínűleg ideges, csak elsőéves, ti meg mindannyian másod- és harmadévesek vagytok.” „Talán segíthetnétek és bátoríthatnátok, ahelyett, hogy lehúzzátok. Emlékeztek, amikor ti voltatok a helyében, ugye? Elég ijesztő tud lenni.”

Micsoda szemléletváltás! Gondoljunk bele. Az első két lehetőség leértékeli a játékost, leértékeli az edző döntését, és olyan forgatókönyvet teremt, amelyben a gyermeked és csapattársai áldozatok. Egyébként pedig negatív légkört teremt a csapatban.

És menjünk egy lépéssel tovább…. Erősítsd meg az üzenetet a következő este, vagy amikor autóztok az edzésre. „Megértem, miért vagytok frusztráltak a helyzet miatt. De nem az ő hibája, hogy felhozták. Ráadásul, ha ez a csapat komolyan gondolja a következő tornát, akkor mély kispadra lesz szükségünk. Jó lenne, ha példát mutatnál, és arra biztatnád a csapattársaidat, hogy emeljék fel egymást, ahelyett, hogy lehúznák.” Ne hagyd, hogy a gyermeked a negatív és tájékozatlan csapattársak status quóját kövesse; ehelyett törjön ki a rendszerből, és tegyen valamit, ami az egész csapatnak segít.

Nézzünk egy másik helyzetet: A vacsoraasztalnál a lányod panaszkodni kezd az edzőre. Azt mondja, hogy gonosz, kivételez, és mindig rákiabál. Ismét választás előtt állsz. Hajlamos lehetsz azt mondani: „Igen, tényleg nem tudja, mit csinál. Teljesen a feje fölött van a helyzet, ne törődj vele. Valószínűleg jövőre már nem is lesz itt.” VAGY a pozitív változás részesévé válhatsz, és valami ilyesmivel válaszolhatsz: „Nos, nem tökéletes, de szerintem tényleg próbál kitartást és munkamorált csepegtetni ebbe a csapatba, amiben eddig hiány volt. Ráadásul az edzők gyakran azokra a játékosokra kiabálnak, akikben hisznek, és akiket motiválni akarnak. Van valami, amire gondolsz, ami okozhatja a frusztrációját, amit te csinálsz?” Ismét, az egyik helyzet kétségeket ébreszt a gyermekedben az edző tisztességével, profizmusával és jellemével kapcsolatban. A másik viszont az önreflexiót mozdítja elő, és fenntartja a csapaton belüli kohéziót.

Mindkét helyzetben a szülő válasza nagy hatalommal bír. A szavaid vagy építőkövek lesznek, amelyek segítenek a sportolónak átgondoltnak és megfontoltnak lenni, tudatosítani magában a tetteit, és felelősséget vállalni a csapatáért és a cselekedeteiért. Vagy pedig megosztottságot és énközpontú hozzáállást fogsz elősegíteni. Egyszerűen fogalmazva: segíteni vagy ártani fogsz a csapatnak?

Amit a szülők tesznek és mondanak a gyerekeiknek zárt ajtók mögött, az tönkre teheti vagy felemelheti a csapatot. Felelősségünk és kötelességünk, hogy helyesen cselekedjünk. Egészen egyszerű: azt a viselkedést kell modelleznünk, amit a gyerekeinktől látni szeretnénk. Még akkor is, ha kétségeink, kérdéseink vannak, el kell választanunk az érzéseinket a helyzettől, és arra kell biztatnunk a gyerekeinket, hogy legyenek vezetők, mutassanak példát, és figyeljenek oda, milyen mentalitással reagálnak egy-egy helyzetre. Tanítsuk meg nekik, hogy ne a probléma részévé, hanem a megoldás részévé váljanak.

A szülőknek lehetőségük van arra, hogy pozitív hatást gyakoroljanak a csapatra, nem csak a saját gyermekükre. A biztatás, a tisztelet és a sportszerűség légkörének megteremtésével mindenki számára jobb élményt nyújthatnak. Ne feledjük, a sportnak a tanulásról, a fejlődésről és a közösséghez tartozásról kell szólnia. A szülőknek ebben a folyamatban kulcsszerepük van.

Gondoljunk csak bele, milyen hatással lenne a csapatra, ha minden szülő a pozitív hozzáállást erősítené! Ahelyett, hogy az edzőt kritizálnák, a játékosokat összehasonlítanák, vagy a győzelemre helyeznék a hangsúlyt, a szülők a csapatmunka, a kitartás és a fejlődés fontosságát hangsúlyozhatnák. Elismerhetnék az erőfeszítéseket, függetlenül az eredménytől, és bátoríthatnák a gyerekeket, hogy támogassák egymást. Egy ilyen környezetben a gyerekek sokkal felszabadultabban játszhatnának, jobban élveznék a sportot, és értékesebb tapasztalatokkal gazdagodnának. Ahelyett, hogy a szüleik elvárásainak próbálnának megfelelni, a saját fejlődésükre és a csapattal elért közös sikerre koncentrálhatnának.

Végül is a sportnak a gyerekekről kell szólnia. A szülők felelőssége, hogy ezt szem előtt tartsák, és olyan légkört teremtsenek, amelyben a gyerekek a lehető legjobban kibontakoztathatják a tehetségüket, és élvezhetik a játék örömét.

Ami még nagy veszélyeket jelent az az edző kritizálása a háttérben, különösen a gyerek előtt. Nem vagyunk szakértők és természetesen a legjobbat szeretnénk a gyerekeinknek, ezért fennáll a veszélye, hogy óhatatlanul megkérdőjelezzük szülőként az edző döntését. Ez sajnos több okból is káros lehet:

1. Aláássa az edző tekintélyét:Ha a szülő folyamatosan kritizálja az edzőt, a gyerek nehezen fogja tisztelni és követni az utasításait. Ez megnehezíti az edző munkáját, és végső soron a gyerek fejlődését is hátráltatja.
2. Megosztja a csapatot:Amikor a szülők az edző háta mögött beszélnek, az pletykákhoz és megosztottsághoz vezethet a csapaton belül. Ez feszültséget szül a játékosok és a szülők között, ami negatívan befolyásolja a csapatkohéziót és a teljesítményt.
3. Rossz példát mutat:A gyerekek a szüleiktől tanulják a viselkedési mintákat. Ha a szülő tiszteletlenül beszél az edzőről, a gyerek is megtanulja, hogy elfogadható másokat kritizálni a hátuk mögött.
4. Eltereli a figyelmet a lényegről:A sport lényege a tanulás, a fejlődés és a csapatmunka. Az edző kritizálása eltereli a figyelmet ezekről a fontos értékekről, és a drámára és a negatívitásra helyezi a hangsúlyt.
5. Ritkán vezet megoldáshoz:A háttérben kritizálás ritkán vezet konstruktív megoldáshoz. Ha a szülőnek problémája van az edzővel vagy az edzői döntésekkel, akkor azt közvetlenül az edzővel kell megbeszélnie, tisztelettudó és együttműködő módon. Ha lehetséges négyszemközt a gyerek vagy másik szülő bevonása nélkül.

Fontos megjegyezni, hogy az edzők is emberek, akik hibázhatnak. Azonban a kritikát konstruktív módon, a megfelelő időben és helyen kell megfogalmazni, hogy az mindenki számára hasznos legyen.

Csapattárs kirekesztése, kibeszélése:

A hullámhatás harmadik ’fajtája’ egy csapattárs kirekesztése vagy kibeszélése, akár a gyerekek, akár a szülők részéről, rendkívül káros hatással lehet a csapatra, és számos negatív következménnyel járhat:

A csapatra gyakorolt hatás:

• Megosztja a csapatot:A kirekesztés bizalmatlanságot és ellenségeskedést szül a csapattagok között, ami aláássa a csapategységet és a kohéziót.
• Rontja a teljesítményt:A feszült légkör és a bizalmatlanság negatívan befolyásolja a játékosok koncentrációját és motivációját, ami a csapat teljesítményének romlásához vezethet.
• Elveszi a sportolás örömét:A kirekesztés áldozata elveszítheti a motivációját és az örömét a sport iránt, ami akár a sportolástól való elforduláshoz is vezethet.
• Rossz fényt vet a csapatra:A kirekesztő magatartás rossz fényt vet a csapatra, és megnehezítheti az új játékosok beilleszkedését.

A gyerekekre gyakorolt hatás:

• Lelki sérüléseket okoz:A kirekesztés komoly lelki sérüléseket okozhat a gyerekekben, ami hosszú távon is kihathat az önbizalmukra és a kapcsolataikra.
• Rossz mintát mutat:A gyerekek megtanulják, hogy elfogadható másokat kirekeszteni és kibeszélni, ami később a felnőtt életükben is problémákhoz vezethet.
• Megakadályozza a társas fejlődést:A csapatsportok kiváló lehetőséget nyújtanak a gyerekeknek a társas készségek fejlesztésére. A kirekesztés megfosztja őket ettől a lehetőségtől.

Mit tehetnek a szülők?

• Mutassanak példát:A szülőknek példát kell mutatniuk a gyerekeknek a tiszteletteljes és befogadó viselkedés terén.
• Beszéljenek a gyerekeikkel:Fontos, hogy a szülők beszélgessenek a gyerekeikkel a kirekesztésről és annak káros hatásairól.
• Avatkozzanak közbe:Ha a szülők kirekesztést tapasztalnak, akkor fontos, hogy közbelépjenek, és jelezzék azt az edzőnek vagy a klub vezetőségének.

A csapatsportoknak a befogadásról, a tiszteletteljes bánásmódról és a csapatszellemről kell szólnia. A szülőknek fontos szerepük van abban, hogy ezt a pozitív légkört megteremtsék és fenntartsák.

Végezetül lássuk, hogyan lehetsz sportszülőként jó hatással a gyermeked és a csapat kapcsolatára vagy a gyermeked és az edző kapcsolatára? Mi az épp elég magatartás?

A jó sportszülői magatartás kulcsa az egyensúly megtalálása a támogatás és a háttérbe húzódás között. Fontos, hogy a gyermekünk érezze, hogy mellette állunk, de ugyanakkor hagynunk kell teret neki, hogy önállóan fejlődjön és tanuljon a sportban.

Álljon itt néhány tipp, hogyan lehetsz jó hatással a gyermeked sporttal kapcsolatos összeköttetéseire:

A gyermeked és a csapat kapcsolata:

• Légy pozitív és biztató: Ünnepeld a sikereket, és tanítsd meg a gyermekednek, hogyan kezelje a kudarcokat. A pozitív hozzáállás ragadós, és segít a jó hangulat megteremtésében a csapaton belül.
• Támogasd az egész csapatot: Ne csak a saját gyermekedre koncentrálj, hanem szurkolj az egész csapatnak. Ez segít a gyermekednek beilleszkedni és erősíteni a csapatszellemet.
• Vegyél részt az eseményeken: Mutasd meg a gyermekednek, hogy fontos neked a sportja azzal, hogy részt veszel a mérkőzéseken és versenyeken.
• Ne avatkozz bele az edzői döntésekbe: Bízz az edző szakértelmében, és ne kritizáld a döntéseit a gyermeked előtt. Ha problémád van, azt közvetlenül az edzővel beszéld meg.
• Tanítsd meg a sportszerűségre: Mutass példát a jó sportszerűség terén, és tanítsd meg a gyermekednek, hogyan viselkedjen tisztelettudóan a csapattársaival, az ellenfelekkel és a játékvezetőkkel szemben.

A gyermeked és az edző kapcsolata:

• Bízz az edzőben: Adj időt az edzőnek, hogy megismerje a gyermekedet és fejlessze a képességeit. Ne kérdőjelezd meg az edzői döntéseket a gyermeked előtt.
• Kommunikálj nyitottan és tisztelettudóan: Ha aggályaid vannak, beszéld meg azokat az edzővel négyszemközt, tisztelettudó és együttműködő módon.
• Ne gyakorolj nyomást a gyermekre: Hagyd, hogy a gyermeked a saját tempójában fejlődjön, és ne erőltesd rá a saját elvárásaidat.
• Támogasd az edzőt: Mutasd meg a gyermekednek, hogy tiszteled az edzőt és értékeled a munkáját.

Az „épp elég” magatartás:

Az „épp elég” szülő támogatja a gyermekét, de nem veszi át tőle az irányítást. Hagyja, hogy a gyermek maga tapasztalja meg a sport örömeit és kihívásait, és önállóan oldja meg a problémákat. Az „épp elég” szülő tudja, hogy a sport a gyermek életének csak egy része, és nem az egész élete.

Ne feledd, a legfontosabb, hogy a gyermeked érezze, hogy szereted és támogatod őt, függetlenül az eredménytől. A pozitív és támogató környezet segít neki abban, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából a sportban és az életben egyaránt.

A cikk egy része a https://ilovetowatchyouplay.com oldalon jelent meg. Onnan inspirálódtam.