Sok élsportolót foglalkoztat pályafutása alkonyán a kérdés: hogyan tovább? Sokan közülük a sport világában kívánnak maradni, és vezetőként hasznosítani eddigi tapasztalataikat.

Alighogy hazaérkeztem Madeiráról, máris egy izgalmas kerekasztal-beszélgetésen találtam magam a Széchenyi Egyetemen. A New Code csoport szervezésében sport coach hallgatók nyerhettek bepillantást az olimpikonból sportvezetővé válás rögös, mégis izgalmas útjába. Vendégeim nem kisebb nevek voltak, mint Gergely István, kétszeres olimpiai és világbajnok vízilabdázó, a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja és a BHSE elnöke, valamint Berki Krisztián, olimpiai és többszörös világbajnok tornász, a Nemzetközi Torna Szövetség sportolói bizottságának tagja.

A beszélgetés középpontjában István és Krisztián személyes tapasztalatai, kihívásai és sikerei álltak, melyeket megosztottak a hallgatókkal, rávilágítva az élsportolói karrierből a sportvezetésbe való átmenet specifikumaira. Kiemelték a szülők és edzők felelősségét a sportolók jövőképének formálásában, hangsúlyozva a sport utáni életre való felkészülés fontosságát. A tanulás mellett szó esett a motivációban szerepet játszó, nem csak a sportolókra jellemző hiúsági kérdésekről is.

Megvitattuk az élsportolói múlt előnyeit és hátrányait is. A sport világának belső ismerete, a sportolói problémák mély megértése és az áldozatok elismerése kétségtelen előny, ugyanakkor a versenyzői léttel járó függőség, a versenyszellem, a megszokott keretek és az adrenalin hiánya komoly nehézséget okozhat. A megszokottól való elszakadás, a „civil” élet elfogadása igazi kihívás.

A pályán, a mindennapok gyakorlása során elsajátított, sokszor tudattalan készségek – mint a kitartás, a fegyelmezettség és a csapatmunka – azonban kiválóan kamatoztathatók a sportvezetésben. A legnagyobb kihívás az új szerepben való helytállás, az új feladatok és a megnövekedett felelősség, valamint a megváltozott környezet elfogadása. A korábbi csapattársakhoz, a szövetséghez fűződő viszony is átalakul, generációs különbségek is jelentkezhetnek.

A sportvezető élete merőben más, mint az élsportolóé. A fizikai megterhelés csökken, a szellemi munka, a meetingek és az adminisztráció viszont jelentősen megnő. A rövid távú adrenalinlöketek helyét a hosszú távú tervezés és a stratégiai döntések veszik át. A sportolói és a szövetségi oldal közötti különbségek megértése, valamint a generációk közötti együttműködés és kölcsönös tanulás elengedhetetlen a sikeres sportvezetéshez.

A sportvezetés iránt érdeklődő fiatal sportolóknak a nyitottságot, a folyamatos tanulást, a kapcsolatépítést, a kommunikációs és vezetői készségek fejlesztését javasolták vendégeim. A kitartás, a rugalmasság és a megfelelő csapat elengedhetetlen a jó vezetővé váláshoz. A csapatépítés során a szakmai kompetenciák mellett a személyiségjegyek – a proaktivitás, az elkötelezettség és a csapatjáték – is fontos szerepet kapnak. A lelkes, munkára kész és elhivatott csapattagok jelentik a sikeres sportvezetés alapját.