A versenysportban való részvétel rengeteg előnnyel jár, de sokszor a fiatal sportolók kénytelenek elhagyni a sportot az általános iskolai éveik végén vagy a középiskola elején. Ez nagyon nehéz időszak a kamaszok számára, mivel ilyenkor külsőleg és belsőleg is nagyon sok változáson mennek keresztül, így nem csoda, ha elgondolkodnak azon, hogy az eddigi életük legnagyobb szeletét kitevő versenysportban van e jövőjük, szeretik e egyáltalán annyira, hogy még több áldozatot hozzanak érte. Ilyenkor a kortársaik felé fordulnak, egyre fontosabbak a korosztályos kapcsolatok, így a civil élet is jobban érdekli őket, a szórakozás, a buli a csajok, fiúk, stb… Sok szülő keres meg azzal a problémával, hogy a gyermeke abbahagyná a versenysportot. Van, aki ellenezi, ezt van, aki támogatja ebben a gyermekét. Abban viszont szinte minden szülő egyetért, hogy a felszabaduló időt – jó lenne, ha – a kamasz gyermek értékesen töltené el.  Mit lehet ilyenkor tenni?  Hogyan tudjuk a gyermeket a legjobb irányba terelni?

Nézzük először az okokat. Miért olyan nagy a lemorzsolódás a versenysportból a 15-16 éves korosztálynál?

• Számos oka lehet ennek, az egyik leggyakoribb az, hogy a sport már nem jelent nekik annyi örömöt, mint korábban. A gyerekeknek folyamatosan változnak az érdeklődési körei és a prioritásaik, és ez befolyásolhatja azt, hogy mennyire élvezik a sportot.
• Egy másik ok lehet az, hogy a sport túl sok időt vesz el az iskolai munkától és a barátokkal való időtöltéstől. Sok fiatalnak nehéz megtalálni az egyensúlyt a sport és az iskolai kötelezettségek között, és ez vezethet ahhoz, hogy elhagyják a sportot.
• Az egészségügyi problémák is okozhatnak problémát. A sportolás során bekövetkező sérülések vagy betegségek akár véglegesen is eltávolíthatják a sportolót a pályáról.

Hogyan támogathatod őt abban, hogy megtalálja az útját a civil életben is?

• A szülőknek fontos szerepük van abban, hogy segítsék a gyerekeinek megtalálni az utat a civil életben is. Az első lépés az, hogy hallgassuk meg a gyerekeinket, és figyeljünk arra, hogy mit mondanak nekünk. A gyerekeknek sokszor nehéz közvetlenül elmondani, hogy mi foglalkoztatja őket, ezért fontos, hogy figyeljünk a finom utalásaikra is.
• Beszéljünk velük nyíltan, és hallgassuk meg őket anélkül, hogy védekeznénk vagy idegeskednénk. Folyamatosan segítsünk nekik újraértékelni a céljaikat, majd igazodjunk az Ő igényeikhez és vágyaikhoz, ahelyett, hogy a mi napirendünket erőltetnénk.
• Fontos, hogy támogassuk a gyerekeinket, és ne nyomjuk rájuk a saját elképzeléseinket. Engedjük, hogy a gyerekek megtalálják a saját útjukat, és bízzunk a folyamatukban. Segítsük őket abban, hogy megtalálják a saját motivációjukat, és hogy megtanulják, hogyan állítsák össze a céljaikat. Nagyon könnyen át lehet lépni a határvonalat a támogatás és a nyomásgyakorlás között a gyerekeink között, de ha ezt tesszük, az ugyanolyan hatásos, mint a legagresszívabb, túlzó szülő. Ha egyszer átlépted a határt, hihetetlenül nehéz visszatérni és helyrehozni a károkat, de meg kell próbálni. Ha a gyermeked úgy ítéli meg, hogy az érdeklődésed és befolyásod túlmutat a boldogságán és jólétén, nos – már elvesztetted őt. Lehet, hogy 7, 10, 16 vagy akár 20 évesen ez még nem látszik, de előbb-utóbb meg fog. És ez nem csak a kilépés vagy a gyermek és a szülő közötti feszült kapcsolat lehet; ez lehet finom is, mint az öröm és a tulajdonlás lassú és folyamatos elvesztése, ami végül kilépéshez vagy nehezteléshez vezet

Egy utánpótlássportoló fejlődési útja nem egyenes, lesznek bukkanók, kanyarok és fordulatok, két lépést hátrafelé, majd egyet előre, és ha ezt nem veszed figyelembe, és túlságosan a rövidtávra koncentrálsz, akkor a végeredmény nem lesz jó. Az utánpótlássportnak az útról kell szólnia, nem pedig a végeredményről. A sportoló szülőknek hatalmas stressz a gyermeke lemaradása. Mindez a félelemből fakad, abból a félelemből, hogy a gyereked lemarad, ha kihagy egy tábort, egy meccset vagy egy edzést. És az igazság az, hogy igen, lehetnek azonnali következményei, de ez nem számít. Minden a hosszú távú játékról szól. És az a gyerek, aki minden táborban és minden edzésen részt vesz, valószínűleg pont akkor fog kiégni vagy megsérülni, amikor a te gyereked épp a csúcson van – ha megengeded neki, hogy akkor vegyen ki időt, amikor szüksége van rá. Próbáljon meg nem belekeveredni a mókuskerékbe. Hagyja, hogy ez a kérdés vezérelje minden döntését:

EZ A LEGJOBB A GYERMEKEM EGÉSZSÉGÉNEK, BOLDOGSÁGÁNAK ÉS JÓLÉTÉNEK?

Tegye fel magának ezt a kérdést MINDIG, és ha őszintén válaszol rá, nem tévedhet.

Hogy segíthet ebben egy coach a kamasz gyermeknek?

A coach szerepe nagyon fontos lehet abban, hogy a gyerek megtalálja az útját a civil életben is. Segíthet a gyereknek megérteni, hogy a sporton kívül is van élet, és hogy fontos, hogy egyensúlyt találjon a sport és a többi tevékenység között. Ettől még értékesnek érezze magát és ne essen át a ló túl oldalára se, hogy egész nap otthon fekszik és nyomkodja a telefonját.

Támogathatja a gyermeket abban, hogy megtalálja azokat a dolgokat, melyek értékesek neki, és fejlesztik.

Terelgesse a gyermeket változáshoz vezető úton. Segítse, hogy megtalálja a saját motivációját, és megtanulja, hogyan állítsa össze a céljait, megértse, hogy a sporton kívül is van élet, és fontos, hogy egyensúlyt találjon a sport és a többi tevékenység között.

A coachnak fontos szerepe van abban, hogy támogassa a gyereket az élet minden területén, nem csak a sportban. Segíthet abban, hogy a gyerek megtalálja a saját útját, és hogy felkészüljön az élet kihívásaira.

Segít abban is, hogy a gyerek megtanulja, hogyan kezelje a stresszt és a nyomást. A versenysportban nagy nyomás nehezedhet a fiatal sportolókra, és a coach segíthet abban, hogy a gyerek megtanulja, hogyan kezelje ezt.

Az erőfeszítés fontos a sportban és az életben is, de nem szabad túlzásba vinni. Az erőfeszítésnek organikusnak kell lennie, és nem kényszerítettnek. A coach segíthet abban, hogy a gyerek megtanulja, hogyan állítsa össze a céljait, és hogyan érje el azokat.

A szülőknek és a coachnak fontos szerepük van abban, hogy segítsék a fiatal sportolókat abban, hogy megtalálják az utat a civil életben is. Fontos, hogy támogassuk a gyerekeinket, és hallgassunk rájuk. Engedjük, hogy a gyerekek megtalálják a saját útjukat, és bízzunk a folyamatukban.

Ha abbahagyja a versenysportot, lehet, hogy soha nem fogjuk megtudni, hogy meddig juthatott volna az adott spotágban, vagy hogy ez mennyire vetette vissza a művészetében vagy tervezésben vagy abban, amit ’helyette’ csinál. De azt hiszem, hogy az a kézzel foghatatlan képesség, amit egy sportoló a sporttól kap, olyan ajándék, amit máshol nehéz megszerezni az életben. A gyerekeinknek nem kell bűntudatot érezniük, amiért meghozták ezt a döntést. Ez nem feladás, hanem egy másik érdeklődési kör megtalálása.