Rettegsz a váratlan helyzetektől? Attól, hogy kiszámíthatatlan a verseny vagy a meccs kimenetele? Olvass tovább és megtudhatod, hogy lehet a kiszámíthatatlanság a legjobb edzőtársad.

Őszintén bevallom, évekig azt hittem, hogy a siker titka a sportban a 100%-os kontroll. Minden edzést megterveztem, minden eshetőséget kiszámoltam, és mégis… a versenyeken rendszeresen meglepett valami váratlan fordulat. Aztán rájöttem valamire: éppen ez a bizonytalanság az, ami igazán izgalmassá, érdekessé és értékessé teszi a sportot.

A bizonytalanság nem ellenség, hanem szövetséges, ezt magyarázom a sportolóimnak is. Tudom nehéz ezt elfogadni, de nem lehetetlen. Amikor először találkoztam Nassim Nicholas Taleb gondolataival a „fekete hattyú” eseményekről, akkor értettem meg. Ezek azok a teljesen váratlan, hatalmas hatású események, amiket utólag próbálunk magyarázni, mintha előre láthatók lettek volna.  Ilyen volt 9.11. a Covid 19 járvány vagy a 2008-as pénzügyi válság, de az AI robbanásszerű elterjedése is. A sportban is számos példáját találjuk: ilyen, amikor egy ismeretlen atléta legyőzte a világcsúcstartót, vagy amikor egy csapat a hátrányból fordított a döntőben.

Ami számomra fontos, hogyan alakítja a mentális felkészülést a bizonytalansághoz való hozzáállásunk?

Munkám során azt tapasztalom, hogy a legjobb sportolók nem a bizonytalanság elkerülésében jeleskednek, hanem abban, hogyan tudják adaptálni azt. Amikor elfogadják, hogy nem kontrolálhatnak mindent, paradox módon jobban irányítják a helyzetet. Ez nem passzív beletörődés, hanem aktív alkalmazkodás.

Gondoljunk csak bele: amikor felállsz a pástra vagy odaállsz evezel a rajtvonalhoz, nem tudhatod, hogy az ellenfeled milyen formában van, milyen lesz az időjárás, vagy hogy a bíró hogyan dönt majd egy kritikus helyzetben. Viszont azt tudod, hogyan reagálsz ezekre a változásokra. Ez a különbség a szorongás és az izgalom között – egyszerűen csak a perspektíva kérdése. Hányszor mondom, hogy nézd máshogy a szituációt, ha kell állj fejre, hátha úgy megtalálod a megoldást….

Láttam már számtalan edzőt és szülőt, akik annyira beleragadtak a edzéstervbe, hogy elfelejtették: a sport élő, légző, folyamatosan változó környezet. A túltervezés bénító lehet, mert azt az illúziót kelti, hogy 100%-ig ellenőrzésed alatt tudod tartani. Aztán amikor valami váratlan történik és eltér a tervtől – márpedig mindig eltér –, akkor jön a pánik.

A bizonytalanságtudomány (igen van ilyen, sőt valaki diplomamunkát is írt már ebből) azt tanítja nekünk, hogy az olyan komplex rendszerekben, mint a sport is, a lineáris tervezés korlátozott értékű. Sokkal inkább rugalmasságra, adaptációra és a robusztusságra kell fókuszálnunk. Amikor azt mondom a sportolóimnak, hogy „tervezzetek, de azért maradjatok rugalmasak is, azaz ne ragaszkodjatok foggal-körömmel az eredeti tervhez”, először furcsán néznek rám. Aztán megtapasztalják a felszabadultság érzését, amikor nem kizárólag a terv teljesítése a cél, hanem a jelenlét a pillanatban.

A legeredményesebb sportolók szeretik a bizonytalanságot, elfogadják, és tudják kezelni, bár nem mindig tudatosan. Figyeld meg a nagy bajnokokat: mindig van bennük egy fajta játékosság, egy kis kíváncsiság az ismeretlen iránt. Nem azért sikeresek, mert kiküszöbölték a bizonytalanságot, hanem mert megtanultak benne prosperálni.

Volt egy teniszezőm, aki kezdetben minden pontot meg akart tervezni előre. Aztán elkezdtük gyakorolni az improvizációt, a spontán döntéseket. Azt mondtam neki: „Képzeld el, hogy jazz zenész vagy, nem klasszikus zenész. Van egy alap téma, de azon belül szabadon játszol.” Ez megváltoztatta a játékát. Hirtelen kreatívabb lett, váratlan megoldásokat talált, és ami a legfontosabb: élvezte a játékot. De ez nemcsak a teniszben, hanem minden más egyéni sportban is működik.

Szülőként a legnagyobb ajándék, amit adhatsz a gyermekednek, nem a tökéletes feltételek megteremtése (ez alap), hanem a bizonytalanság türelmes elviselésének képessége. Tudom, hogy nehéz, mert látni akarod, amikor örül a sikereknek, védeni akarod a kudarcától, de éppen ezzel gyengíted.

Helyette próbáld ki, hogy fokozatosan növeld a bizonytalanság mértékét az edzésben és az életben is. Változtass időpontokat, helyszíneket, körülményeket. Ha mindig ugyanabban a teremben, ugyanabban az időpontban, ugyanazzal az ellenféllel edzel, akkor a verseny sokkoló lesz. Ehelyett építsd be a változatosságot a rutinba. Ezáltal a gyermeked antikrékeny lesz – Taleb kifejezésével élve: nem csak ellenáll a káosznak, hanem erősebb lesz általa.

Mint ahogy a bevezetésben írtam, évekig azt hittem, hogy a kényelmes, kiszámítható környezet segíti a fejlődést. Aztán megfigyeltem, hogy a legnagyobb ugrások mindig krízishelyzetekben történtek. Amikor egy sportoló kénytelen váratlan helyzettel szembenézni, hirtelen olyan képességek aktiválódnak benne, amikről nem is tudott.

A stressz és a bizonytalanság bizonyos szinten katalizátorok. Felráznak bennünket a komfortzónából és kreatív megoldásokra kényszerítenek. Természetesen van egy pont, ahol már túl sok a bizonytalanság és káros lesz. A kulcs a megfelelő dózis megtalálása. Én azt hívom „optimális káosznak” – elég ahhoz, hogy megmozgasson, de nem annyira, hogy megbénítson.

És akkor nézzük, mit taníthat nekünk a fekete hattyú elmélet?

Taleb fekete hattyú elmélete forradalmasította a gondolkodásomat. A lényeg: a legtöbb jelentős esemény váratlan és előre nem látható, mégis utólag úgy magyarázzuk, mintha nyilvánvaló lett volna. A sportban folyamatosan „fekete hattyú” azaz váratlan, kiszámíthatatlan eseményekkel találkozunk.

Gondolj csak Leicester City Premier League győzelmére 2016-ban, vagy az olimpiai újoncokra, akik legyőzték a legnagyobb favoritokat. Ezek az események megmutatják, hogy bármilyen jól felkészülsz, mindig lesz egy elem, amit nem láthatsz előre. És ez csodálatos! Mert azt jelenti, hogy mindenki számára nyitva áll az ajtó. Nem csak a papírforma számít, hanem az is, hogyan kezeled a váratlan helyzeteket.

Hogyan építhetsz mentális rugalmasságot az edzésekbe?

Az elmúlt években megszámlálhatatlan váratlan szituációval szembesültem a sportolóim versenyein, meccsein, így összegyűjtöttem a témában egy kis muníciót, ami nektek is segíthet. Így konkrét gyakorlati tippeket is szeretnék adni, mert a filozofálgatás szép, de a végrehajtás az, ami igazán számít.

1. Először is: variáld az edzések körülményeit. Ha futó vagy, ne csak jó időben fuss. Ha kosárlabdázol, változtasd a játéktársakat folyamatosan.
2. Másodszor: gyakorold a „mi lenne, ha” forgatókönyveket. Mit csinálsz, ha az első kísérlet elrontod? Ha sérülten kell folytatnod? Ha megváltozik a szabály? Ezeket a mentális próbákat nem azért csináljuk, hogy minden eshetőségre tervünk legyen, hanem hogy az agy megszokja a váltást, a rugalmas gondolkodást. Így amikor valami váratlan történik, nem dermed meg, hanem automatikusan alkalmazkodsz.

Miért fontos elfogadni a saját korlátaidat?

Edzőként a legnehezebb lecke az lehet, hogy beismerd: nem tudod mindig megmondani, mi lesz a legjobb a sportolóidnak. Vannak napok, amikor a megérzés, az intuíció többet számít, mint a legjobb terv. Ez nem gyengeség, hanem bölcsesség. De ezt a legjobb és tapasztalt edzők pontosan tudják.

Amikor elfogadod, hogy a bizonytalanság az edzői munka természetes része, sokkal hitelesebb lesz a kapcsolatod a sportolóiddal. Nem mindentudóként állsz előttük, hanem tapasztalt útitársként, aki megtanult navigálni a kiszámíthatatlanban. Együtt fedezitek fel, mi működik és mi nem. Ez a közös kutatás sokkal erősebb köteléket teremt, mint a tekintélyelvű „én tudom, te csináld” megközelítés.

Hogyan válhat a bizonytalanság versenyelőnnyé?

Most jön az igazán érdekes rész. Mert ugye minden sportolónak ez a legfontosabb. A bizonytalanság nemcsak elkerülhetetlen, hanem stratégiai előnyt is jelenthet. Ha te jobban kezeled a bizonytalanságot, mint az ellenfeled, már nyertél.

Képzeld el ezt: két egyforma képességű sportoló áll egymással szemben. Egyikük hónapokig ugyanazt a rutint gyakorolta, mindig ugyanazokkal az edzőpartnerekkel, ugyanabban a környezetben. A másik változatos körülmények között edett, sokféle ellenféllel találkozott, folyamatosan új szituációkhoz alkalmazkodott. A verseny napján valami váratlan történik – megváltozik az időjárás, vagy egy szokatlan taktikával találkoznak. Ki fog jobban reagálni? Az, aki antikrékeny lett, aki megerősödött a változatosságban.

Befejezésül szeretném hangsúlyozni: a bizonytalanság elfogadása nem pesszimizmus. Éppen ellenkezőleg, ez a legoptimistább hozzáállás, amit választhatsz. Azt mondja: bízom abban, hogy képes vagyok kezelni, ami jön, még ha nem is tudom előre, mi lesz az.

Minden reggel, amikor felkelek és edzésre vagy munkára készülök – akár magamnak, akár másoknak – ezt ismétlem: ma valami váratlan fog történni, és ez tökéletes lehetőség a fejlődésre. A bizonytalanság nem akadály, hanem kapu. Nem az a kérdés, hogy megpróbálod-e kikerülni, hanem hogy lépsz át rajta. És higgy nekem, minél többször gyakorlod, annál könnyebbé válik.